A haldokló beteg és családja

  • Utolsó módosítás: 2013-05-31 15:03|
  • Szerző: dr. Trompos Katalin.

Az ősi társadalmakban a halál és a haldoklás az élet természetes része volt, az emberek otthon, családjuk körében hunytak el. Ez manapság, a nyugati társadalmakban jelentősen megváltozott, a haldoklás és a halál medikalizálódott. A betegek nagy része kórházi osztályokon, magányosan, családjától elszakítva hal meg. A halált a hozzátartozók legtöbbször nehezen fogadják el, gyakran orvosi műhibának tekintik. A családok legtöbbjének nincs tapasztalata arról, hogyan kell egy súlyos, haldokló beteget ellátni, ápolni. A társadalom tabunak tekinti a haldoklás és a halál témáját, alig ad lehetőséget arra, hogy a betegek vagy hozzátartozóik kifejezhessék érzelmeiket, valódi segítséget pedig alig kínál. A nők munkába állása, a nagycsaládok szétesése miatt gyakran nincs meg az otthoni ápolás lehetősége sem. A súlyos, gyógyíthatatlan betegség diagnózisa a beteget és családját is felkészületlenül éri. A haldoklás a halál és a gyász a legsúlyosabb distressz egy család életében. Az orvostudomány fejlődésével még az előrehaladott daganatos betegek egy részénél is hosszú, több éves túlélést lehet elérni. Ez a probléma időbeli kitolódását, krónikussá válását jelentheti. Az orvoslás elszemélytelenedésével a betegek és hozzátartozók egyedül maradhatnak félelmeikkel, szorongásaikkal. A szorongás gyakran fordul agresszióba, depresszióba. A család kommunikációja mind kifelé, mind a családon belül nehezebbé válik. A nyílt kommunikáció helyett hazugságok, elhallgatások hálója szövődik. Nekünk, családorvosoknak is fel kell készülnünk ennek a helyzetnek a kezelésére. Az otthon ápolt végstádiumú betegek kapcsolata megszűnik az őket korábban gondozó szakorvosokkal, intézetekkel, sokszor a családorvos marad az egyetlen támaszuk. Az egyetemi tanulmányok kevés támpontot adnak, és meg kell küzdenünk saját félelmeikkel is.


A teljes tartalom megtekintéséhez, kérem, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon!
Belépés

hirdetés