Anyagcsere-betegségek kardiovascularis vonatkozásai - Hyperuricaemia

  • Utolsó módosítás: 2013-06-03 18:06|
  • Szerző: dr. Tamás Ferenc.

Az utóbbi évtizedekben jelentősen átértékelődött a szérum húgysavszint klinikai értéke. Messzemenően túljutottunk azon az állásponton, hogy csak akkor foglalkozzunk a húgysavszint emelkedésével és kezelésével, ha betegünk esetében megjelennek a köszvény tünetei. Ennek fő oka, hogy tisztázódott a xantinoxidáz (XO) jelentősége a szervezetünk egyes szerveiben, szöveteiben kialakuló ischaemiás folyamatokban, valamint az oxidatív stresszben. Így azt is mondhatjuk, hogy a XO által katalizált folyamat végén létrejött húgysav mint veszélyjelző is szerepel azon túl, hogy felszaporodása elindítja a köszvényes tophusok kialakulását, vagy elősegíti az urátkövek megjelenését a vesében és a vizeletelvezető rendszerben. A XO, illetve ezen keresztül a húgysavszint emelkedése előrejelzi az adott populációban a kardiovaszkuláris események megjelenését. Ennek legjobb példája a világhírű Rotterdam vizsgálat, melyben egy egész nagyvárosi kerület teljes lakosságát figyelték éveken keresztül. A húgysavszint emelkedése előre jelezte a későbbiekben kialakuló szívinfarktust és ischaemiás stroke-ot. A továbbiakban az is kiderült, hogy a magas húgysavszint rontja a kardiovaszkuláris eseményt elszenvedett betegek további prognózisát is. Más oldalról előre jelzi a hypertonia kialakulását, illetve a hypertoniás betegek esetében a klinikai események megjelenését. Mindezek alapján állíthatjuk, hogy a magas húgysavszint önálló kardiovaszkuláris kockázati tényező, melynek ellenőrzése és adott szint feletti kezelése nélkülözhetetlen tünetmentes esetekben is.


A teljes tartalom megtekintéséhez, kérem, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon!
Belépés

hirdetés